Mariann részletes beszámolóját Valenciáról alább olvashatod:
23 nap Valencia
A közelmúltban életem egyik legemlékezetesebb időszakát töltöttem Valenciában. A kaland ott kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy egy rövid időre otthagyom a munkahelyemet, és elutazom világot látni, nyelvet tanulni, élményeket gyűjteni, feltöltődni, barátságokat kötni…. Februárban találkoztam Nórival, ekkor született meg a döntés, hogy útnak indulok. Nóri végig „fogta a kezem”, várost ajánlott, sulikat javasolt, repülőjegyet foglalt, minden felmerülő apró-cseprő ügyben segítségemre volt, így június elején már mindenre felkészültem érkeztem meg Valenciába.
Nem ismertem a várost, sosem jártam még ott, de furcsa módon megérkezésem pillanatától kezdve mégsem volt egyetlen percre sem idegen. Mikor a hosszas repülőút után leszálltam végre a metróról a lakhelyemhez közeli metrómegállóban, és a felszínre felérve körülnéztem, úgy éreztem, én ezt a várost mindig is ismertem. A megadott címre sétálva már ott várt a nyelviskola egyik munkatársa, felvitt a lakásba, átadta a kulcsokat, és ellátott pár jó tanáccsal.
Ezt követően olyan gyorsan történtek az események, hogy azt sem tudtam hova kapjam a fejem. A nyelviskola nagyon szuper keretet adott az ott töltött időnek, hiszen minden napomat meghatározta. Reggel 9-től délután 2-ig voltam iskolában, ahol bár eleinte szokatlan volt, hogy iskolapadban ülök, gyorsan természetessé vált az új napi rutin, hogy a délelőtt szigorúan a spanyol nyelvé. A suliban a világ minden szegletéből voltak diákok, de országtól függetlenül mindenki vidám, nyitott és érdeklődő volt. Így aztán nem is tartott sokáig, hogy egy jó kis társaság összeverődjön. A csapatban voltak németek, hollandok, törökök, ukránok, japánok, és persze én, mint egy szem magyar. Délelőtt együtt tanultunk, a szünetekben együtt kávéztunk, majd délután nyakunkba vettük a várost, és turistásat játszottunk, vagy éppen shoppingoltunk, máskor strandoltunk, vacsoráztunk, na és persze buliztunk…
Valencia egy ezerarcú, igazán pezsegő város, ahol az emberek mindig vidámak, és az életérzés napok alatt magával ragadja az embert. Mindeközben mérhetetlen nyugalmat is sugároz, békés, biztonságos, tiszta a levegő, kék az ég, megszámlálhatatlan a rendezett, zöld park, és nem utolsó sorban állandó a 40 fok. A tengerpart csodás a hosszú, homokos partszakasszal, a kristálytiszta vízzel és a rengeteg barnulni vágyó emberrel. Iskola után többnyire nekünk is a partra vezetett az utunk, hogy fürödjünk, csacsogjunk, és a homokban aludjunk. Hiszen a hosszúra nyúlt éjszakákat hol is lehetne jobban kipihenni, mint a forró homokban heverve. Az estéink szinte kivétel nélkül az óvárosban teltek, ami pici, sikátoros, macskaköves megjelenésével, bárjaival, éttermeivel, és a nyüzsgő fiatalokkal igazán vonzó célpont. Nem is csoda, hogy az estéinket itt éltük, helyről helyre, bárról-bárra járva.
Úgy gondolom, aki Valenciába érkezik, hamar megtanulja, hogy illik itt élni: két szóban összefoglalva: siesta és fiesta. Azt hiszem mindannyian gyorsan megtanultuk ezt a kettős alapszabályt, és a pihenés-bulizás tökéletes egyensúlyát.
Ha valaki megkérdezné, mit hoztam haza magammal a közel egy hónap élményeiből, nehezen tudnám megválaszolni, hiszen ha tehettem volna, magát Valenciát hoztam volna magammal. De van egy kifejezés, amit gondosan bepakoltam a bőröndömbe, és igyekszem, itthon Magyarországon is minél többet használni. A spanyolok csak úgy mondják „no pasa nada”, ami lényegében annyit tesz, hogy, nincs semmi gond, minden rendben!! A spanyolok tényleg mindenre ezt mondják, hiszen nincsen ott semmi gond, mindig süt a nap, és mindig minden a legnagyobb rendben van! 
Mariann
Tanulj te is spanyolul ebben a mindig pörgő városban, ami nem mellesleg a mi kedvenc városunk Spanyolországban:
Nyelvtanfolyamok Spanyolországban
Szakmai gyakorlat Spanyolországban
